2025. február 25–én tartotta meg idei első rendes, immáron a 171. alkalommal megrendezésre kerülő imareggelijét a Magyar Parlamenti Imacsoport.
Vejkey Imre, az imacsoport vezetője köszöntötte a nagy számban megjelent imacsoporti tagokat, majd ezt követően – a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából – megemlékezett a diktatúra áldozatairól. Úgy fogalmazott, hogy „a kommunizmus számára mindig is az igazság és a valóság volt a két legfőbb ellenség, amelyek előtt mindig kénytelen volt kapitulálni.” Az imacsoport tagjai egy, a hazánk szomszédságában zajló háború áldozataiért elmondott közös imádsággal folytatták az összejövetelt.
Vejkey Imre ezt követően a keresztényi hitelességről osztotta meg a gondolatait a jelenlévőkkel. Mint elmondta, kiemelten fontos, hogy minden nap feltegyük magunknak a kérdést: „mitől vagyok én keresztény?”. A válasz: a keresztény hitelesség mindig az Úr szeretetéből és szolgálatából fakad. Akkor lehetünk valóban keresztények, ha a hit szerint élünk. Példaként emelte ki Ferenc pápát, aki a katolikus egyház szolgálatának szentelte egész életét, annak vezetőjeként. Az imacsoport tagjai egy közös imádságot mondtak el a betegségben szenvedő Ferenc pápáért.
A napi evangéliumi szakasz (Mk 9,30–37) Jézus Krisztus és tanítványainak egyik galileai útját írja le. A tanítványok az egymás közötti versengésről, és elsőbbségről vitatkoztak, nem törődve mesterük tanításával. Jézus észrevette ezt, majd ezekkel a szavakkal szólt hozzájuk: „ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája”. A tanítványok ezt hallva megértették, hogy az Úr szolgálata az a feladat, amelyet ránk bíztak, és amelynek meg kell előznie saját vágyaikat.
Dr. Bakondi György, a Magyar Parlamenti Imacsoport Alapítvány emeritus kuratóriumi elnöke úgy fogalmazott, hogy az Úrba vetett hitünk segít bennünket a ránk bízott feladatok, a „megszentelő munka” elvégzésében. Habár nem mindig vagyunk képesek helyesen felmérni egy–egy feladat fontosságát vagy annak későbbi hatásait, Isten a legkisebb feladattal, és az Ő nevében eljáró bármely emberrel képes átformálni a világot. Példaként említette Dávid és Góliát küzdelmét, amelynek során a látszólag kisebb, és esélytelenebb Dávid fényes diadalt aratott ellensége fölött. Emeritus Kuratóriumi Elnök Úr hozzátette, hogy – amint az ószövetségi történet is bizonyítja – az Úr mindig támogatja a család, és a közösség nemzetté válását, és annak megerősödését.
Béres József imacsoporti tag az evangéliumban elhangzott versengésre reflektálva saját életének példáját emelte ki. Mint elmondta, a tapasztalata szerint nem az a feladatunk, hogy elődeink munkáját, sikerét lemásoljuk, vagy másokat legyőzzünk. Ehelyett képességeinkkel, szorgalmunkkal járuljunk hozzá és egészítsük ki a megkezdett munkát, amivel másokat szolgálhatunk.
Latorcai Csaba imacsoporti tag szerint a tanítványok közötti versengés az emberi természet része. Mint kiemelte, a fontos az, hogy miben versengünk egymással? Amennyiben ez az Úr és embertársaink szolgálatára irányul, akkor kötelesek vagyunk saját képességeinket a lehető legjobban kihasználva munkálkodni, ami a lelki épülésünket szolgálhatja.
A hozzászólásokat követően az imacsoporti találkozó egy közös imádsággal, illetve Kathy–Horváth Lajos művész úr, imacsoporti tag saját szerzeményű hegedűjátékával zárult.