2025. március 18-án tartotta meg 172. imareggelijét a Magyar Parlamenti Imacsoport. Vejkey Imre, az imacsoport vezetője elsőként Izajás próféta könyvéből idézett, amely szerint „sokszor a választottak is hálátlanok; a bűnbánatban azonban megtisztulunk, és örök életet nyerünk.” (Iz 1,10.16-20) Ezt követően a napi evangéliumi szakaszról elmélkedett, amely arról szólt, hogy aki Isten törvényét tanítja, az legyen példakép a törvény megtartásában is. (Mt 23, 1-12)
Az igeszakaszból általa kiemelt fő üzenet szerint, aki a legnagyobb közöttünk, az kell legyen a többiek szolgája. „És aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.” Értelmezése szerint jogalkotóként is az Úr dicsőségét kell szolgálni anélkül, hogy ezért bármilyen elismerést várnánk, így lehetünk valódi, alázatos követői az Úrnak. Ehhez viszont elengedhetetlenül fontos felismernünk, hogy minden, ami értékes bennünk, az egyedül Isten ajándéka. Embertársainkra is az Úr szemszögéből kell tekintenünk, és nem a magunk érdekei alapján, és cselekedeteinknek is az Ő szavait kell közvetíteniük.
Az imareggelin ezt követően az imacsoporti tagok osztották meg az elhangzottakkal kapcsolatos gondolataikat. Simicskó István az alázatot és a büszkeséget állította egymással ellentétbe. A gyorsan változó világunkban szükségünk van egy stabil, keresztény értékrendre, ami erősíti bennünk a lényeglátás képességét. Ehhez viszont újra és újra meg kell erősítenünk a hitünket.
Szendrei Róbert imacsoporti tag szintén a büszkeségre, mint az egyik legnagyobb bűnünkre utalt hozzászólásában. Fontosnak tartotta ő is kiemelni, hogy a mai világban elengedhetetlenül fontos a megtisztulás és a keresztény értékekhez való visszatérés. Utalva a napi evangéliumi szakaszra hangsúlyozta, hogy Jézus is azt tanította, hogy amit a farizeusok mondanak tegyük is és tartsuk is meg, de tetteinkben ne kövessük őket, mert akkor a büszkeség bűnébe esünk.
Végezetül a jelenlévők közösen kérték az Urat, hogy adjon nekik bátorságot és bölcsességet ahhoz, hogy döntéseiket keresztény hitük és értékrendjük irányíthassa, hogy felismerjék azt, hogy minden, ami jó az emberben, az Isten ajándéka, és így a legnagyobb erőpróbán ne a büszkeségük, hanem az alázatos lélek győzedelmeskedhessen bennük.