A Magyar Batthyány Alapítvány szervezésében október 08-án, a Ferenciek terei Alcantarai Szent Péter-templomban szentmisével egybekötött megemlékezést tartottak Gróf Batthyány Lajos halálának évfordulóján.
Az eseményen köszöntőt mondott a Magyar Batthyány Alapítvány elnöke, Batthyány-Schmidt Margit, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója, Móczár Gábor és a Magyar Parlamenti Imacsoport Alapítvány elnöke, dr. Tóth Katalin is.
Beszédének központi üzenete szerint a gróf egy olyan ember volt, aki a hit, a hazaszeretet és a lelkiismeret parancsát követte még a legsötétebb órán is. A magyar nemzetért való kiállása, a hazafiúi kötelesség teljesítése első magyar független miniszterelnökként magasabb rendű volt számára, mint a saját élete. Vértanúsága azt üzeni nekünk, hogy az igazi hit a cselekedetekben nyilvánul meg, és a legnagyobb áldozatot is képesek lehetünk meghozni a szeretet parancsára. Utolsó szavai: „éljen a haza”, nemcsak a bátorságról, de a hazához való rendíthetetlen hűségéről is szólnak.
Mint keresztény ember tudta, hogy a hatalom nem öncél, hanem szolgálat. Bár a jelmondata szerint – „Viam meam persecutus sum” – a maga útját járta, ez az út nem egy önző út volt, hanem a közösség, a nemzet szolgálatának útja.
Jézus azt mondta tanítványainak: ” Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni.” (Máté 10:28) Gróf Batthyány Lajos nem félt a haláltól. Tudta, hogy a test elpusztulhat, de az ügy, amelyért harcolt, és a lelke, amelyet Istennek adott örökké él.
Pál apostolnak a Timóteushoz írt második levelében pedig ez áll: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam.” (2 Timóteus 4:7) Gróf Batthyány Lajos a nemes harcot megharcolta. A mi feladatunk, hogy a hitét, a hazaszeretetét és a bátorságát a szívünkben őrizzük, az örökségét méltó módon továbbvigyük és a nemzetünk elé példaként állítsuk.
Ahogyan Teleki László a gróf haláláról való megemlékezésében mondta: „Egy nagy és szép ügy hősi vértanúja, aki lelkét visszaadta Istennek, de emléke örökké élni fog szíveinkben, emléke élni fog az utolsó magyar legutolsó lélegzetvételéig.”