2025. október 21-én tartotta meg 181. imareggelijét a Magyar Parlamenti Imacsoport.
Vejkey Imre, az imacsoport vezetője nyitó gondolataiban a 2004-ben boldoggá avatott IV. Károly királyra emlékezett, akinek liturgikus emléknapját II. János Pál pápa október 21-ére helyezte.
Ezt követően a napi evangéliumot idézte, mely arról szólt, hogy legyünk mindenkor készen az Isten előtti számadásra.
„Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony, mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák.” (Lk 12,35-38)
Elmélkedését azzal a kérdésfelvetéssel kezdte, hogy számunkra mit jelent az, hogy a derekunk legyen felövezve? Azt, hogy mindig álljunk készen, hogy amikor az Úr hív, azonnal el tudjunk indulni. Az ókori ember számára a felövezett derék a munkára, útra, szolgálatra való készséget jelentette. Vagyis aki felövezte magát, az útnak indult, vagy éppen szolgálatra készült. Mindez azt jelenti, hogy az evangélium fényében a hívő ember élete nem szabadidős hit, hanem szolgáló készenlét, vagyis a hit nem egy vasárnapi ruhadarab, amit ünnepre felveszünk, majd félreteszünk, hanem a keresztényi élet öve, amely összefogja minden cselekedetünket.
Boldog IV. Károly király is így élt. Sohasem pihent meg a felelősségben, amit Isten és a magyar nép iránt érzett. Számára a hatalom nem dicsőség volt, hanem megbízatás a szolgálatra, arra a szolgálatra, hogy ő a béke embere legyen, miközben Európa háborúban égett.
Ezt követően kiemelte, hogy ez az evangéliumi szakasz a lámpásról is ír, amelyet nem szabad hagynunk kialudni. Sohase feledjük, hogy a hit lángja nem marad magától égve. Azt nekünk naponta táplálnunk kell, mert ahogy a mécses olaja elfogy, ha nem töltjük újra, úgy a hit is ellobban, ha nem tápláljuk imádsággal, szentségekkel és szeretettel. A mai ember könnyen elfárad a nehézségek közepette a hitben, de aki Krisztusból táplálkozik, annak lámpása nem alszik ki. Türelmesnek kell lennünk akkor is, ha látszólag az imádság hatására nem történik semmi. Legyünk akkor is reménytelt szívvel, amikor nem kapunk a kérdéseinkre választ. A hit ugyanis az, hogy mindenkor tudjuk, hogy Isten hall minket, tudjuk, hogy Isten meghallgat minket. Ne lankadjunk hát a hitben és imádkozzunk azért, hogy az Úr őrizze meg és erősítse meg bennünk a hit lámpását, hogy soha ki ne aludjon az imádság és a szeretet lángja, hanem egyre erősebben és kitartóbban lobogjon.
Dr. Bakondi György, a Magyar Parlamenti Imacsoport Alapítvány emeritus kuratóriumi elnöke az elhangzottakra reflektálva kiemelte annak az üzenetnek a jelentőségét, mely szerint mindenkor legyünk készek az Isten előtti számadásra. Ez számunkra azt kell jelentse, hogy legyünk készek minden cselekvésünkben, minden napi tevékenységünkben, a bűn elkerülésében vagy a bűnbeesés miatti bűnbocsánat megszerzésében, hiszen emberek vagyunk és ezáltal bűnösök. De az életszentségre törekvésben is az kell, hogy vezéreljen bennünket, hogy egyszer mindannyiunk számára eljön a számadás pillanata.
Ebből következően kiemelte a hit táplálásának jelentőségét, vagyis azt, hogy a hit nem egyszer és mindenkor adott, hanem az folyamatos táplálást igényel a tanítás szerint, vagyis imádságot és napi hitéletet. Épp ezért az ima, az evangélium megismerése és hirdetése egy olyan többletfeladata a keresztényeknek, a katolikusoknak különösen, amely igenis elvárás mindannyiunkkal eszemben.
A hit tartalma pedig valóban az, hogy tudjuk, Isten meghallgat minket. És ebben biztosnak kell lennünk. Az, hogy szeret az Úr bennünket, és ez örökre szól, az egy olyan igazság, amelyik megkönnyíti a napi terhek viselését, megkönnyíti a közösséghez tartozást, megkönnyíti a napi imádságot és az evangélium hirdetését, megkönnyíti az életszentségre való mindennapi törekvést.
Sztojka Attila, a Magyar Parlamenti Imacsoport tagja a szolgálatról és a keresztény értékrendről beszélt, mint a politikai gondolkodás értékeadó alapjáról. Ezzel kapcsolatban pedig fontos feladatunk, hogy beszéljük nyíltan és bátran a hitünkről és mutassunk ezzel is példát. Ismertessük meg a hitet és a keresztényi gondolkodást másokkal, mert sokan ennek a tudásnak, ismeretnek a hiánya miatt vannak távol a legfontosabb alapértéktől, vagyis attól, hogy a világot, amelyben élünk Isten teremtette.