Október 16-án immár negyedik alkalommal tartotta meg a Magyar Parlamenti Imacsoport a Várkert Bazárban a Magyar Állandó Értekezlet, illetve a Magyar Diaszpóra Tanács ülését megelőző Magyar Nemzeti Imareggeli rendezvényét.
Az eseményen – a parlamenti imacsoport tagjai mellett – a határon túli és diaszpórában élő egyházi és civil szervezetek képviselői is jelen voltak. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr is.
a Magyar Parlamenti Imacsoport Alapítvány emeritus kuratóriumi elnöke
a Magyar Parlamenti Imacsoport vezetője
Dr. Vejkey Imre, a Magyar Parlamenti Imacsoport vezetője, valamint Dr. Bakondi György, a Magyar Parlamenti Imacsoport Alapítvány emeritus kuratóriumi elnöke köszöntötték elsőként a nagy számban megjelent vendégeket.
Szőnyi Kinga, a Magyar Parlamenti Imacsoport tagja beszédét azzal a megállapítással kezdte, hogy korunk emberét újra a békétlenség és a pusztulás szele járja át. Sokan megkérdőjelezik a család, az emberi méltóság és a szeretet isteni alapját. De ahol még él az ima, ahol az anya keresztet vet a gyermek homlokára, ahol a nők imádságban és munkában őrzik az otthon melegét, ott még él a remény, ott még él a jövő. Az asszonyok különös kegyelmet kaptak Istentől: életet hordoznak, életet őriznek, szeretetet visznek oda, ahol hidegség van és békét oda, ahol szembenállás. A nők azok, akik nem csupán a ház falait tartják, hanem a család lelkét is összetartják. Egy nemzet is akkor marad meg, ha vannak asszonyai, akik nem félnek szeretni, imádkozni és a nehéz időkben is remélni. A keresztény asszonyoknak külön feladatuk van Isten országának építésében is, hiszen az nem kívülről érkezik, hanem belülről nő: a szívből, a családból, a közösségből. Hiszen a család az a szentély, ahol a jövő születik, ahol a hit továbbadódik, ahol a gyermek először tanul meg szeretni, keresztet vetni. A család az élet bölcsője, a nemzet megtartó ereje. A szeretet pedig a legnagyobb cselekvő erő, mert a szeretet nem szavakban, hanem tettekben él. És amikor egy asszony szeretetből cselekszik, akkor Isten munkálkodik benne. Ahogyan Veres Pálné mondta: „Amilyen a nő, olyan a család, és amilyen a család, olyan az egész társadalom.”
Móczár Gábor, a Magyar Parlamenti Imacsoport tagja az élet védelméről tartotta felszólalását, amelyet egy Teréz anyától származó idézettel kezdett: „A meg nem született gyermek – emberi magzat – az emberi faj élő tagja, akárcsak Te vagy én. Az Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve, nagy dolgokra: hogy szeressen és szeressék. Ezért nincs választási lehetőség, ha egy gyermek megfogant. Egy második élet, egy másik emberi lény él már az anya méhében…Hogyan szeretnénk békét, ha az élet még az anyaméhben sincs biztonságban?” Célunk kell legyen tehát egy olyan világ megteremtése, ahol minden egyes emberi élet szépségét, méltóságát értékelik és védik. Ehhez pedig szükség van egy átfogó, társadalmi szemléletváltozásra, mert csak ez vezethet egyre kevesebb magzati élet elvesztéséhez. Ha kimondjuk, amit a fogantatástól kezdődő életszentségről gondolunk, akkor számíthatunk csak a fejek, szívek és lelkek forradalmára. Bátorságáért példaként állította a jelenlévők elé Charlie Kirk-öt, aki az amerikai fiatalok sokaságát szólította meg konzervatív értékpárti és életpárti értékrendjével. Ami azt igazolja, hogy mindennek a nyugati civilizációkban a mai napig létjogosultsága van.
Eöry Csaba a Magyar Parlamenti Imacsoport tagja a digitalizáció és a hit kapcsolatáról beszélt. Problémafelvetésének alapja az a gondolat volt, hogy évszázadokkal ezelőtt, de még néhány évtizeddel ezelőtt is, ha valakiben fölmerült egy újító gondolat, egy új ideológia, vagy ha napvilágra került egy ipari vívmány vagy tudományos felfedezés, azt először az ezzel érintett népcsoport ismerte meg. Ezeket az új tanokat először az adott közösség tagjai véleményezték és mérlegelték, hogy beleilleszthető-e az életvitelükbe, a kultúrájukba, a hagyományaikba, vagyis azonosulni tudnak-e vele. Csak akkor terjedhetett el széles körben és ezáltal nyerhetett elfogadást, a közösség döntése alapján. Volt tehát egy természetes emberi szelekció, közösségi véleményezés és kiválasztás, amely képviselte a társadalmi közösségek jövőt formáló erejét és összetartását.
Ma viszont a világméretű számítógéphálózat, a felhő technológia, a hírportálok és a közösségi média révén a bolygó bármely pontjáról kiindulva bármilyen új tan vagy ideológia az internetező lakosság bármely tagjához elérhet másodpercek alatt. Tömegével születnek új, egymástól független tartalmak, amelyek az okos eszközökön keresztül, egymás után újabb és újabb ingerként érik a civilizált társadalmak tagjait a digitális kijelzőkön keresztül. Nincs kiválasztás, nincs összehasonlítás, nincs közösségi megvitatás, sem döntés, mint régen. Az egyénre van bízva, hogy melyikkel foglalkozik és melyikkel nem, mi ragadja meg a figyelmét a végtelen információ-áradatból és mi nem.Így válhat egy család vagy egy négy-öt-hat tagú kis közösség is más-más módon gondolkodó emberek csoportjává, ideológiai szempontból egymás számára idegenné. A társadalmi digitalizáció, az internet és a mesterséges intelligencia gyors ütemben terjedő triásza ilyen módon képes arra, hogy mint az erózió széttöredezze, bomlassza a közösségeinket. A feladat, ami előttünk áll nem kisebb, minthogy közösen meg tudjuk védeni nemzetünk kultúráját, hagyományait, vallásait, a magyar identitást, keresztény gyökereink jelentőségét, és ami a legfontosabb, életünk minden területén meg tudjuk őrizni természetes, teremtett, emberi mivoltunkat.