2025. november 18-án tartotta meg 182. imareggelijét a Magyar Parlamenti Imacsoport.
Vejkey Imre, az imacsoport vezetője elsőként a római Szent Péter- és Szent Pál-bazilika felszentelésének emléknapjáról emlékezett meg, amelyet november 18-án ünnepel a katolikus egyház. Amikor a két bazilika felszentelésére emlékezünk, valójában azt ünnepeljük, hogy az Egyház Péter hitére és Pál küldetésére építtetett. És egyben hálát adunk az Úrnak az Egyházért, a templomért, amelyet Ő alapított, de amelynek mi mind építőkövei vagyunk. Ez az ünnep tehát hívjon arra bennünket, hogy a saját életünket is templommá alakítsunk, olyan hellyé, ahol Isten lakozni akar, és ahonnan az evangélium kisugárzik.
Ezt követően a napi olvasmányt ismertette, amelyben az agg Eleázár bátran vállalta a halált az Úr törvényének védelmében, hogy nemes példát adjon az ifjúságnak. (2Makk 6,18-31)
Majd a napi evangéliumot idézte, mely arról szólt, hogy az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett. Abban az időben: Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és megismerni Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert Jézusnak arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: „Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Erre ő sietve lejött, és örömmel fogadta Jézust. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték: „Bűnös embernél száll meg.” Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négy annyit adok helyette.” Jézus kijelentette: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett.” (Lk 19,1-10)
Elmélkedését azzal kezdte, hogy valójában mindhárom történet – Péter és Pál apostolok élete, Eleázár vértanúsága és Zakeus megtérése – ugyanarra hívja fel a figyelmet. A történetek fókuszában az Isten hűsége áll és az, hogy az igaz ember hogyan válaszol erre a hűségre. Ezek a történetek ugyanazt az igazságot mondják el, vagyis azt, hogy Istennek adott életünkkel az Egyház épül.
Eleázár hűsége megmutatja, milyen erős lehet az ember válasza Istenre. Zakeus megtérésre megmutatja, milyen erős Isten válasza az emberre. De mit hordoz, mindez nekünk ma? Az első üzenet az, hogy a hitben nincs helye a látszatnak. Eleázár azt mondja, ne színleljük a hitet, hanem éljük. A második üzenet az, hogy mi is az Egyház élő kövei vagyunk, az ugyanis nem egy elvont intézmény, hanem olyan emberek közössége, akik Jézusra építik életüket. És a harmadik, hogy Jézus ma is megszólítja az elveszett embert és nincs olyan messzeség, ahonnan ne lehetne visszatérni őhozzá.
Dr. Bakondi György, a Magyar Parlamenti Imacsoport Alapítvány emeritus kuratóriumi elnöke az elhangzottakra reflektálva Péternek és Pálnak a jelentőségét emelte ki. Péter, aki egy egyszerű halászember volt, a csodálatos halfogáskor leborult Jézus lábai elé és azt mondta, „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!” Vagyis felismerte, hogy itt valaki mással találkozott, hogy akkor és ott az Úr volt jelen. Ezzel együtt, amikor Jézust elfogták, háromszor is megtagadta őt. Akkor ugyanis még nem volt meg benne az az erősség, ami Eleázárban igen, amikor a halált választotta. De Jézus közelsége, tanításai, feltámadása, viszonya a tanítványokkal, a küldetés megértése olyan változásokat idézett elő Péterben, amit Jézus már korábban is meglátott benne. Jézus mindig is tudta, hogy Péter lesz az a kőszikla, akire az egyházát építheti. A legfontosabb üzenet tehát ebből az, hogy Jézus jobban ismer bennünket, mint mi saját magunkat és irányt tud mutatni, formálni, alakítani tud bennünket.
Pált pedig az különböztette meg a többi tanítványtól, hogy míg ő egy hittudós, addig a tanítványok egyszerű emberek, halászok voltak. Ráadásul Pál a damaszkuszi úton történt, Jézussal való találkozásáig üldözte a kereszténység híveit. Azonban Jézus tudta, hogy az egyháznak Pálra is szüksége van, az ő tudására, elkötelezettségére és hitbéli felkészültségére.
Ez a két óriás olyan oszlopai lettek a kereszténységnek, amelyek kétezer éven át segítették az egyház megerősödését, újabb és újabb emberek csatlakozását és elhívását az Úrhoz.