A Magyar Parlamenti Imacsoport öt fős delegációja a szentév alkalmából Rómába érkezett, ahol a december 8-i, Szeplőtelen Fogantatás ünnepét kísérő rendezvényeken, hivatalos találkozókon és a pápai általános kihallgatáson vett részt.
A szentév mindig nagy lelki, egyházi és társadalmi jelentőségű esemény a Katolikus Egyház és a hívek életében. Amióta VIII. Bonifác 1300-ban bevezette az első szentévet – százéves ismétlődéssel, amely aztán a bibliai mintára ötvenévessé vált, majd huszonöt évenként ismétlődőként állandósult –, „Isten hívő szent népe ezt az ünnepet a kegyelem különleges ajándékaként éli meg, melyet a bűnök bocsánata és különösen a búcsú, Isten irgalmának teljes kifejeződése jellemez” fogalmazta meg Ferenc pápa Rino Fisichella érseknek írt levelében. A Szentévhez kapcsolódó hagyomány az egyébként befalazott Szent Kapuk megnyitása is, amely ma Rómában négy pápai bazilika, a Szent Péter, a Lateráni Keresztelő Szent János, a Santa Maria Maggiore és a Falakon Kívüli Szent Pál-bazilika kapuinak kinyitását jelenti. A hívek áthaladva a megnyitott Szent Kapukon teljes búcsút nyerhetnek.
December 08-án pedig azt a hittételt ünnepli a katolikus egyház, hogy Mária fogantatásától kezdve mentes volt az áteredő bűntől. Az erről szóló dogmát Boldog IX. Piusz hirdette ki 1854. december 8-án, majd 1857. szeptember 8-án megáldotta és felszentelte a Szeplőtelen Fogantatás Szűz Mária szobrát a római Piazza di Spagnán.
Ennek a 12 méter magas korinthusi oszlopnak a tetején álló bronzszobornak a jobb karjára minden évben elsőként a tűzoltók visznek fel egy fehér virágokból összeállított hatalmas koszorút, ahogyan ez történt idén is.
Délelőtt a szobornál a delegáció tagjai is elhelyezték a Magyar Parlamenti Imacsoport koszorúját, a Szentatya pedig egy délután tartott szertartás keretében helyezte el koszorúját a szobornál 30 ezer hívő jelenlétében. A pápa azért imádkozott, hogy a jubileumi remény virágozzon Rómában és a föld minden sarkában és reményét fejezte ki, hogy a Szent Kapuk jubileumi megnyílása után megnyílnak az otthonok és béke oázisai kapui, ahol erőszakmentességre, megbékélésre nevelnek.
Az ünnepi rendezvénysorozat keretében, a delegáció tagjainak részvételével december 8-án nyílt meg a „Száz betlehem a Vatikánban” elnevezésű nemzetközi betlehemkiállítás a Szent Péter tér oszlopcsarnokában, amelyen Magyarország 6 betlehemmel képviseltette magát. A hagyományos karácsonyi kiállításra az idén 23 országból több mint 130 alkotás érkezett. Az ünnepi tárlatot, amelyet nyolcadik alkalommal rendeznek a Szent Péter téri kolonnádban, Rino Fisichella érsek, a jubileumi szentév vatikáni szervezőbizottsága vezetője nyitotta meg.
A Szeplőtelen Fogantatás ünnepének lezárásaként szentmisét celebrált a XII Szent Apostol Bazilikában Leonardo Sandri bíboros, a bíborosi testület dékánhelyettese, a Keleti Egyházak Dikasztériumának korábbi prefektusa, akivel a delegáció tagjai a szertartás után találkozhattak.
A zarándoklat keretében a delegáció részt vett a Szent Péter-bazilika altemplomában található Magyarok Nagyasszonya kápolnában tartott szentmisén is, amelyet Törő András, a Pápai Magyar Intézet rektora celebrált és aki a misét követően röviden ismertette a vatikáni magyar kápolna történetét a jelenlévőknek. A kápolna annak a XI. századi zarándokháznak és az ahhoz tartozó kápolnának az örököse, amelyet Szent István király emelt az Örök Várost felkereső magyar zarándokok számára.
Az Imacsoport képviselőit az a megtiszteltetés érte, hogy útjuk során látogatást tehettek a Szent Márta Házban Őeminenciája Angelo Acerbi bíborosnál.
A bíboros a rendszerváltozás után, 1990 és 1997 között apostoli nunciusként szolgált Magyarországon, amely elmondása szerint is fontos korszak volt a Magyar Katolikus Egyház és az egész ország életében. A bíboros örömmel idézte fel ezt az időszakot, jó szívvel emlékezve vissza a magyar egyház újjászületésének éveire.
A zarándokút zárásaként a delegáció december 10-én délelőtt részt vett XIV. Leó pápa általános kihallgatásán, amelynek keretében a Szentatya folytatta a Jézus Krisztus, a mi reménységünk című jubileumi katekézissorozatát.
Aznapi beszédének témája: Jézus Krisztus húsvétja: végső válasz a halálunkra vonatkozó kérdésre volt. Katekézisében kifejtette, hogy “a halál misztériuma mindig mély kérdéseket ébresztett az emberben. A halál ugyanis a létező legtermészetesebb, de egyben a legtermészetellenesebb esemény. Természetes, mert a földön létező összes élőlény meghal. Természetellenes, mert az élet és az örökkévalóság utáni vágy – mely önmagunkra és szeretteinkre irányulóan eltölt bennünket – a halált büntetésnek, értelmetlenségnek mutatja.” Idézte Liguori Szent Alfonz Mária Felkészülés a halálra című művét amelyben rámutat, hogy „a halál az élet nagy mestere.
Azzal, hogy tudunk a létezéséről, és főként azzal, hogy elmélkedünk róla, megtanuljuk eldönteni, mihez is kezdjünk igazán az életünkkel.” Kiemelte, hogy “imádkozni azért, hogy megértsük, mi az, ami a mennyek országa szempontjából javunkra válik, és elengedni a fölöslegest, azt, ami a mulandó dolgokhoz köt bennünket – ez a hiteles élet titka, annak tudatában, hogy földi életünk az örökkévalóságra készít fel.”