2025. december 09-én tartotta meg 183. imareggelijét a Magyar Parlamenti Imacsoport.
Vejkey Imre, az imacsoport vezetője elsőként a napi olvasmányt ismertette Izaiás könyvéből a Vigasztaló jövendölésről: a jó Pásztor érkezik. Ő a Megváltó. Egyengessétek útját – bűnbánattal! (Iz 40,1-11)
Majd a napi evangéliumot idézte, mely arról szólt, hogy a jó Pásztor nem akarja a gyengék és a bűnösök vesztét.
„Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, és egy elcsatangol közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyen, és nem megy-e, hogy megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony mondom nektek: jobban örül neki, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.”. (Mt 18,12-14)
Elmélkedésében az evangéliumban Jézus által feltett kérdést idézte, amellyel hozzánk fordult: „Mit gondoltok?” Vagyis Ő maga, az Isten Fia hív meg minket, hogy együtt gondolkodjunk vele Isten szívéről. És egy egészen meglepő történetet mond el: a pásztor otthagyja a kilencvenkilenc juhot, és elindul az egyetlen elveszett után. Ha őszinték vagyunk, ez első hallásra furcsa lehet számunkra. Emberi logikával azt mondanánk: a kilencvenkilenc fontosabb, mint az egy. De Jézus éppen arra akar tanítani minket, hogy Isten szeretete nem a mi logikánk szerint működik. Isten számára nincs „tömeg”. Nincs névtelen többség. Nincs olyan, hogy valaki „csak egy a százból”. Isten számára minden ember pótolhatatlan. Mindenki egyetlen, mindenki a szeretett.
Jézus önmagát nevezi a jó pásztornak, aki életét adja a juhaiért. Ez azt jelenti, hogy Isten nem kívülről nézi tévelygéseinket. Nem ítélkezve, fejcsóválva figyel minket, hanem elindul utánunk, vállalva az út porát és nehézségeit. Jézus azt mondja: „Engedd, hogy megtaláljalak ott, ahol most nem találod önmagadat.” Ő nem azért jön, hogy szemrehányást tegyen, hanem hogy felemeljen, megvigasztaljon, vállára vegyen és hazavigyen.
Ez a példabeszéd tehát nem arról szól, hogy az „egy” fontosabb a „többinél”, hanem arról, hogy Isten mindenkit ugyanazzal az osztatlan szeretettel akar üdvösségre vezetni.
Ne feledjük azt sem, hogy Jézus Krisztus nem csupán arról beszél, hogy ő a jó pásztor, hanem arról is, hogy mi, megtalált bárányok magunk is pásztorrá válhatunk. Nem azért, mert tökéletesek vagyunk, hanem mert megtapasztaltuk Isten irgalmát.