2025. december 16-án tartotta meg 184., évzáró imareggelijét a Magyar Parlamenti Imacsoport.
Vejkey Imre, az imacsoport vezetője elsőként adventi gondolatait osztotta meg a jelenlévőkkel. Hangsúlyozta, hogy keresztény hitünk nem egy betanulandó rideg normarendszer, hanem az Úrral való barátságunk következménye. Ezzel a szabadsággal Isten karjaiba vethetjük magunkat, de hátat is fordíthatunk szeretetének. Forduljunk a fény felé, amely Betlehemben született. Legyünk olyanok, mint a bölcsek voltak, akik nem csak meglátták a csillagot, hanem hittel követték is. Sokan látták, de mégse követték. Legyünk olyanok, mint a pásztorok, akik az Angyal hívására a jászolhoz mentek.
Ezt követően a napi olvasmányt ismertette Szofoniás könyvéből, amelyben Isten megígéri a Megváltót, mint a szegények Szabadítóját és Üdvözítőjét. (Szof 3,1-2.9-13)
Majd a napi evangéliumot idézte, mely arról szólt, hogy ne szavakkal, hanem tettekkel szeressük az Istent.
Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek; „Erről mi a véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az egyikhez, és így szólt hozzá: »Fiam, menj ki ma, és dolgozz a szőlőben!« A fiú azt válaszolta: »Nincs kedvem!«, de később megbánta, és mégis kiment. Odament a másikhoz, és annak is szólt. Az így válaszolt: »Szívesen, uram!« menni azonban nem ment. Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?” Azt felelték: „Az első.” Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek: A vámosok és utcanők megelőznek titeket Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazságosság útján járva, és ti nem hittetek neki, a vámosok és utcanők viszont hittek neki. De ti, akik mindezt láttátok, még ezután sem tértetek jobb belátásra, hogy higgyetek neki!” Ezek az evangélium igéi. (Mt 21,28-32)
A napi igéről szóló elmélkedése szerint az abban megjelent két fiú nem egyszerűen jó és rossz: mindkettő bűnös. Az egyik a nyílt ellenállás, a másik a látszatengedelmesség bűnében él. A döntő különbség közöttük a megtérés: az első fiú megbánja döntését, és megteszi az Atya akaratát, Isten országa ugyanis az engedelmes hit alapján nyílik meg előttünk.
Advent harmadik égő gyertyája is megmutatja, hogy Isten közeledik. Közeledik, de nem kényszerít. Az ember válasza sem elsősorban szó, hanem életforma kell legyen. Az „igen” tettek nélkül ugyanis üres. Az adventi várakozás ezért nem passzív, hanem etikai következményekkel járó remény. Aki valóban várja az Urat, az már most engedi, hogy az ítélet megtisztító fénye és a kegyelem ereje átformálja életét.
Dr. Bakondi György, a Magyar Parlamenti Imacsoport Alapítvány emeritus kuratóriumi elnöke az evangéliumi szakaszra reflektálva a munka jelentőségét emelte ki, ami Ádám óta egy létező valóság. Az Úr megteremtette Ádámot és egy kertet is, hogy gondozza. A munkára való isteni felhívás tehát nem függ össze az ősbűnnel, vagyis nem azért kell dolgozni, mert Ádám nem tartotta be az Úr parancsait, a munka ugyanis már ezt megelőzően létezett. A munka az istengyermekségünkből eredő kötelezettségünk, amelynek a teljesítése túlmutat azon, hogy ebből fedezzük a megélhetésünket, a saját és családunk szükségleteit.
Sokkal inkább egy olyan isteni rendeltetés teljesítéseként kell tekintenünk rá és gyakorolnunk azt, amelyik a hitünket erősíti, a közösségeinket összekovácsolja és a családunk boldogulásán túlmenően az egész emberi közösség boldogulását biztosítja és segíti, Isten akarata szerint. Ezért a munka megszentelésére, vagyis arra kell törekednünk, hogy azt minél magasabb színvonalon, Isten akaratát követve, az ő tökéletességét utánozva végezzük el. Ez az isteni akaratból végzett munka vezethet el bennünket a közösségeink, az emberiség egyre magasabb színvonalú jólétéhez és az Istenhez való erős kötődéshez.
Az imacsoport ezen a rendhagyó alkalmon vendégül látta Petrás Mária Kossuth-díjas és Prima Primissima Díjas népdalénekest és zenekarát, akik karácsonyi népdalokkal és imádságok előadásával emelték az adventi készülődés fényét.
