2025. december 28-án Boldog IV. Károly, utolsó magyar apostoli királyunk megkoronázása emlékére ünnepi szentmisét tartottak a Budavári Nagyboldogaszony-templomban, amelyet hagyományteremtő célzattal, három éve vitéz Berniczei-Roykó Ádám, a legitim Vitézi Rend főkapitány-helyettese, a Magyar Parlamenti Imacsoport tagja és felesége, Ágnes kezdeményeztek.
Ezen alkalomból Süllei László plébános, érseki általános helynök mutatott be ünnepi szentmisét, aki homíliájában megemlékezett Boldog IV. Károly király 1916. december 30-i koronázásáról, és mind a hazáért tett szolgálatait, mind házasságát, családi életét példaként állította a jelenlévők elé.
Az emlékmisén köszöntőt mondott vitéz Habsburg-Lotharingiai József Károly főherceg, magyar királyi herceg és részt vettek az imacsoport és alapítványa vezetői és tagjai is.
Vejkey Imre, a Magyar Parlamenti Imacsoport vezetője a szentmisét követő ünnepi beszédében arról elmélkedett, hogyan maradhat meg egy család Isten útján akkor is, amikor az élet nehézzé válik.
Idézte a napi olvasmányt, amelyben Sirák fia könyve arra emlékeztet bennünket, hogy az Istenfélelem a családban kezdődik és a szülők tiszteletében, a felelősségvállalásában és az egymás iránti hűségben ölt testet. (Sir 3,3-7.14-17a) A napi Zsoltár pedig azt ígéri: „Boldog ember, ki féli az Urat, aki az Úrnak ösvényén halad.” Vagyis nem azt mondja, hogy boldog ember az, aki sikeres, hanem azt mondja, az a boldog ember, aki féli az Urat. Ez nagy különbség.
A napi evangéliumi szakaszban (Kol 3,12-21) a Szent Családot látjuk menekülni, ahol József nem magát védi, hanem a családját, Jézus életét. Mindezt pedig Istennek engedelmesen teszi, vállalva az ezzel járó bizonytalanságot. Ez a józsefi kép különösen közel áll Boldog IV. Károly király életéhez. Ő, Zita királynéval együtt megtapasztalta a száműzetést, az idegen földön való sanyarú sorsot, de mégsem veszítették el azt, ami legfontosabb volt számukra: a hitet, a házasságot és a család egységét, mert a királyi házaspár a trónfosztás ellenére is evangéliumi lelkületű maradt.
Szent Pál apostol azt mondja: bármit tesztek, az Úr Jézus nevében tegyétek. (Kol 3,17) Boldog IV. Károly ezt komolyan vette uralkodóként, férjként és apaként is. Házasságát Zitával nem politikai szövetségnek, hanem Isten előtti elköteleződésnek tekintette. Zita királyné pedig hűséges társa maradt minden körülmények között: a hatalom idején és annak elvesztése után is. Ez a hűség tette őket igazán „történelmi családdá”. Nem a címek, hanem életük tanúságtétele által váltak igazán példaképpé.
Ne feledjük, hogy a mi örökségünk nemcsak a múlt nagy dolgaiban tükröződik vissza, hanem a jelenünkben is, amikor nap mint nap felelősséggel cselekszünk magyar nemzetünk érdekében. Ne feledjük azt sem, hogy Boldog IV. Károly és Zita életükkel azt üzenik, hogy a hitben megélt családi élet a legnagyobb örökség, amit tovább lehet adni. A világ változik, a szerepek átalakulnak, de Isten örök. Így az a család marad meg, amely Krisztus békéjére épül.
