2026. február 24-én tartotta meg a tavaszi ülésszak első, immáron 185. imareggeli alkalmát a Magyar Parlamenti Imacsoport.
Vejkey Imre, az imacsoport vezetője elsőként a napi szentleckét ismertette az Apostolok Cselekedeteiből, melyben Mátyást a tizenegy apostolhoz sorolták.
„Jézus mennybemenetele után egy alkalommal, amikor a testvérek mintegy százhúszan lehettek együtt, Péter szólásra emelkedett: „Testvérek, férfiak! Be kellett teljesednie az írásnak, amelyet a Szentlélek előre megmondott Dávid szája által Júdásról, azok vezetőjéről, akik elfogták Jézust. Közénk tartozott, és ő is részt kapott a mi szolgálatunkból. … Kell tehát, hogy azok közül a férfiak közül, akik mindig velünk voltak, amikor a mi Urunk, Jézus közöttünk járt-kelt – kezdve János keresztségétől egészen addig a napig, amikor felment a mennybe –, valaki velünk együtt tanúskodjék feltámadásáról.” Kijelöltek tehát kettőt: Józsefet, akit Barszabbásznak, vagy más néven Jusztusznak is hívtak, és Mátyást. Majd így imádkoztak: „Uram, te ismered mindenkinek a szívét, mutasd meg, kit választasz e kettő közül, hogy átvegye az apostoli szolgálatban azt a helyet, amelyet Júdás hűtlenül elhagyott, hogy az őt megillető helyre kerüljön.” Ezután sorsot vetettek. A sors Mátyásra esett, így őt a tizenegy apostolhoz sorolták.” (ApCsel 1,15-17.20-26)
Ezt követően a napi evangéliumot idézte Szent János könyvéből.
„Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!” (Jn 15,9-17)
Vejkey Imre elmélkedését azzal a kérdéssel kezdte, hogy mit jelent számunkra az, hogy „maradjatok meg az én szeretetemben?” A nagyböjt, ami közel egy hete tart nem arról szól, hogy kibírjuk-e hús nélkül. A nagyböjt egy döntés, irányváltás és irányválasztás. Annak az ideje, amikor őszintén fel kell tennünk a kérdést, hogy kinek a szeretetében akarunk élni.
Az Apostolok Cselekedeteiben egy olyan helyzetet látunk, amikor egy közösség ott áll egy megüresedett hellyel. Júdás már nincs velük, árulása után a tizenkettőből tizenegy lett. Egy hiány keletkezett a közösségben. És ez a hiány sokkal több, mint egy üres szék. Felvetődik a kérdés: mi mit teszünk, amikor hiány keletkezik a mi közösségünkben? Mi mit teszünk, amikor hiány keletkezik az életünkben? Amikor csalódunk? Amikor valaki elárul? Amikor mi magunk rontunk el valamit? Ahogyan olvastuk, az apostolok nem széledtek szét. Péter apostol felállt és azt mondta: imádkozzunk. Keressük Isten akaratát. Ez tehát a nagyböjti lelkület. Nem menekülés, hanem odaállás Isten elé.
Láthatjuk, hogy az apostolok közössége sem hagyja üresen Júdás helyét. Imádkoznak, sorsot vetnek és a választás Mátyás apostolra esik. Ez egy fontos üzenet, Isten ugyanis nem hagyja, hogy az üresség eluralkodjon közöttünk. A kérdés ezek után az, hogy mi tölti be a mi üres helyeinket. A válasz pedig maga Krisztus. Nagyböjtben Isten ezért azt kérdezi tőlünk, személyesen mindenkitől, hogy „van-e benned üres hely, ahová beengednél engem”?
Az evangéliumban Jézus azt mondja, maradjatok meg szeretetemben. Nem azt mondja, hogy teljesítsetek és nem is azt, hogy bizonyítsatok, hanem azt, hogy „maradjatok”. Ez pedig nem egy vallási szabály, hanem maga a barátság. Jézus Krisztus mást is mond: nem mondalak titeket szolgának, a barátaim vagytok. A szolga ugyanis parancsot teljesít, a barát viszont szívből marad. A nagyböjt nem arról szól tehát, hogy mit bírok ki 40 napig, hanem arról, hogy barátként akarok-e élni Krisztussal. A barátság viszont döntésekkel jár. Időt szentelek neki, figyelek rá, nem hagyom el az első nehézségnél.
Jézus az igeszakaszban ezt is mondja: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket”. Ez egy rendkívül felszabadító mondat, mert a keresztény élet nem arról szól, hogy mi kapaszkodunk görcsösen Istenbe, hanem arról szól, hogy Ő már döntött. Döntött mellettünk. A nagyböjt lényege nem az, hogy mi mennyire vagyunk erősek, hanem az, hogy mennyire merünk válaszolni Isten szeretetére.
„Azért választottalak titeket, hogy gyümölcsöt hozzatok, maradandó gyümölcsöt”, mondja Jézus. Megkérdezhetjük hát mi is magunktól, hogy szeretem-e a maradandót? A hitem maradandó-e, vagy csak éppen egy hangulat, egy érzés. Ezért a nagyböjt ne pusztán az erre az időszakra szóló vállalásainkról szóljon, hanem egyetlen mondatról, egyetlen szóról, arról: maradok. Maradok Jézus Krisztus mellett.
