A Magyar Parlamenti Imacsoport 2026. március 12-én szervezett parlamenti imareggelit az imacsoporti tagok, illetve a kárpát–medencei magyar képviselők együttes részvételével.
Az eseményt a Magyar Parlamenti Imacsoport Alapítvány elnöke, dr. Tóth Katalin Ilona nyitotta meg, majd dr. Vejkey Imre, a Magyar Parlamenti Imacsoport vezetője köszöntötte a jelenlévőket.
A köszöntőket a hitről és nemzetről szóló elmélkedések követték.
Dr. Bakondi György emeritus kuratóriumi elnök a nemzeti összetartozást hangsúlyozva kiemelte a keresztény magyarok összefogásának szükségességét a jelenleg zajló időszakban. Nem szabad ugyanis megfeledkeznünk arról, hogy keresztényként fontos kötelességünk, hogy védjük a békét és megelőzzük egy háború kitörését. Ennél nagyobb nemzetérdek nincs. Védenünk kell a családot is, amelyik a társadalom alapját képezi. Fel kell lépnünk az erőszak, a fenyegetés, a gyűlölet, az agresszió minden formája ellen. Támogatnunk kell a nemzet egységét szolgáló politikát és teljes súlyával tudatában kell lennünk annak, hogy a meghozott döntéseink hosszú időre meghatározzák nemzetünk sorsát és jövőjét, gyermekeink és unokáink életét és lehetőségeit.
Dr. Szili Katalin elnök asszony előadásában a Zsoltárok könyvének 33. fejezetét idézte, ami a 21. századnak ebben a nem könnyű esztendejében a harcainkhoz erőt adhat, hiszen egy olyan kijelentést tartalmaz, amelynek minden nemzedék számára különleges jelentősége van. „Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségből választott.” Az idézet három olyan kulcsfontosságú gondolatra épül, mint a boldogság, a nemzet és az Úr.
Ma a boldogság sokaknak az anyagi gyarapodást, jólétet jelenti. Ezzel szemben az a jóllét, ami egy keresztény embert jellemez egy olyan pozitív érzelmi, mentális állapotot jelent, amelyet a béke, a belső harmónia és az élet értelmének a megélése hat át, amely Isten jelenlétéből fakad. Ami a népet illeti, ez az idézet azt mondja, hogy boldog az a nemzet, amely elismeri, hogy van egy nála nagyobb erő, egy mindent meghatározó, mértékadó tekintély, amely mindig és mindenkor gondját viseli. És az a nép, amelyet az Úr örökségül választott küldetést hordoz, ami egyben hatalmas felelősséget is jelent. Felelősséget a kollektív igazságért, felelősséget egymásért és felelősséget a közjóért. A Zsoltár fontos igazságot fogalmaz meg, ugyanis a nemzet boldogsága nem elsősorban külső tényezőkön múlik, hanem belső erkölcsi állapotán, és ahogy az erkölcsi rend erősíti a közbizalmat, úgy a közbizalom is erősíti az intézményrendszert. Nekünk ezt kell most óvnunk, ezt kell ma a társadalom elé tárnunk, mert ahol az erkölcsi fundamentum megrendül, ott a nemzet alapjai rendülnek meg. A Zsoltár arra tanít, hogy a nemzet jövőjének megteremtése nem csak egy gazdasági program, nem csupán stratégiai tervezés kérdése, hanem egyben lelki és erkölcsi munka is. Mert ahol az Úr, az Isten, ott az egymásért való felelősségvállalás nem puszta szó, hanem egyszerűen életforma. És ahol az egymásért való felelősségvállalás életforma, ott a nemzet nem csak összetartozik, hanem fennmarad és áldottá válik.
Pajtók Gábor képviselő úr elmélkedését azzal a gondolattal kezdte, hogy életünk csak akkor lehet teljes, ha eleven a kapcsolat életünk forrásával, Istennel. Mi, akik az imádságainkban élő kapcsolatot ápolunk Istennel, életünk megannyi pillanatában rádöbbenünk egy magasabb rendű lény, a teremtő Isten jelenlétére. József Attila ezt így írja le: „Az Isten itt állt a hátam mögött, és én megkerültem érte a világot.” Időről időre ugyanis sajnos arra is rá kell döbbennünk, hogy valójában távol kerültünk Istentől sőt, még néha lázadunk is ellene. Ennek sok oka lehet. Nem ritkán nehézségek, szenvedések késztetnek erre, amelyekről tévesen azt gondolhatjuk, hogy Isten az okozója. De lehetséges, hogy éppen a jólét fordít el minket Istentől. De gondoljunk csak a tékozló fiú történetére. Az apát mindkét fia megbántotta, ő azonban nem törődik azzal, hogy megsértették méltóságát. Ha elképzeljük önmagunkat egy ehhez hasonló helyzetben szinte bizonyos, hogy rájövünk, hogy mi nem lennénk ilyen irgalmasok, mint a példabeszédbeli apa. Jézus viszont pont arra hívja fel ebben a történetben a figyelmünket, hogy nekünk is ilyen irgalmas szívűvé kell válunk. Azonban csak az tud irgalmas lenni, aki ismeri és igyekszik követni Isten szeretetét. Az irgalmas szeretet gyümölcse pedig a béke lesz. Béke a szívünknek, béke a családunknak, béke a nemzetünknek és béke a világnak.
Tessely Zoltán képviselő úr felidézte személyes emlékeit a mezőségi Szék, a gyimesi, setétpataki, a marosszéki, mezőkölpényi emberek életéről, tanárként gyűjtve, tanulva és továbbadva hagyományaikat. Többek között ezeknek az embereknek a barátsága és bölcsessége tanította tiszteletre, hitre és hazaszeretetre. Wass Alberttől pedig megtanulta, hogy magyarságunk a gyökér, mely hozzáköt a földhöz és nemzethez, emberségünk pedig a korona, mely a fa törzsét egyenesen nőni tanítja, és mindig csak fölfele. Kallós Zoltán hagyatéka pedig számára az, hogy addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és táncolunk. Személyes tapasztalata, hogy az elszakított részeken élő magyar testvéreink példát mutathatnak számunkra is igazi, mély, megalkuvást nem tűrő hazaszeretetről. Éppen csak múlóban van lelkünkben a székely szabadság napja, tekintetünket a közelgő Húsvét felé, a keresztény szabadság napja felé fordíthatjuk, amelyhez erre az igazi, mély, megalkuvást nem tűrő szeretetre van szükségünk. Márton Áron püspök gondolatait idézve: „A kényelmes napokról nekünk le kell mondanunk: harcok idején, történelmi fordulóban, eszmék és népek elkeseredett mérkőzésekor születtünk, de a nagy időkhöz nagy nemzedék kell, s megéri, hogy szerepet vállaljunk, összefogjunk, mint még soha, s a nyomasztó jelenben is tántoríthatatlan bizalommá: dolgozzunk.” Csak akkor lehet esélyünk békét teremteni a világunkban, ha mindenekelőtt magunkban teremtünk azt. Nem kis kihívás és felelősség ez. Nagy nemzedékké kell lennünk, és békét kell teremtenünk önnön magunkban. De hittel, az összetartozás, az összefogás erejével, sok munkával törekvéseink tántoríthatatlan bizalommá lesznek egy győztes és magyar világban.
Az előadásokat követően, az esemény zárásaként a Magyar Parlamenti Imacsoport tagja, Kathy–Horváth Lajos érdemes hegedűművész adott elő két, saját népdalfeldolgozását.
