2024. június 11–én került sor a Magyar Parlamenti Imacsoport 159. imareggelijére, amely egyben az idei évi tavaszi ciklus utolsó rendes imacsoporti találkozója is volt.
Vejkey Imre, az imacsoport vezetője köszönetet mondott a tagoknak a folyamatos és aktív jelenlétükért, a közös imákért és elmélkedésekért, illetve azért, hogy a külföldi rendezvényeken is képviselték az imacsoportot. Ezt követően Illés történetét osztotta meg (1 Kir, 1-16), amelyben az Úr egy özvegyasszonyhoz vezette a prófétát, aki az éhínség közepette kenyeret és vizet kért tőle, aki – bízva az Úr gondviselésében – teljesítette a feladatot lemondva saját, és családja szükségleteiről. Tanúságtétele jutalmaként Isten csodát tett Illés által, aki megszaporította az asszony lisztjét és olaját, és nem hagyta elveszni őt az éhínség közepette.
A napi evangéliumi szakasz (Mt 5,13-16) Jézus Krisztus hegyi beszédének azon részletét írta le, amelyben arról beszélt, hogy mi vagyunk a föld sója, és a világ világossága. Vejkey Imre képviselő úr kiemelte, hogy ezekkel a szavaival Jézus arra tanít bennünket, hogy életünkkel és igaz tetteinkkel mutassunk példát másoknak és imáinkban kérjük az Urat, hogy képesek legyünk felismerni apostoli feladatunkat, és az Ő tanításában kiteljesedve megélhessük és hirdethessük az igazi boldogságot.
Dr. Bakondi György Illés történetében Isten és az egyén kapcsolatát hangsúlyozta kiemelve, hogy az Úr ismer minket a leginkább és már születésünket megelőzően kiválasztott mindenkit egy-egy feladatra. A próféta történetében Isten egyetlen kiválasztott emberen keresztül mutatta meg végtelen kegyelmét és szeretetét, amellyel a legnagyobb bajok között is megóvja híveit. Emeritus Kuratóriumi Elnök Úr úgy fogalmazott, hogy a ránk bízott feladat és a jól végzett munka, amely megszentel bennünket, valamint a hit mind összefüggnek a kiválasztottságunkkal. Ha sokszor nehéznek is tűnhet egy–egy feladat, Isten mindig gondoskodik segítségről őrangyalunk által.