183. parlamenti imareggeli

2025. december 09-én tartotta meg 183. imareggelijét a Magyar Parlamenti Imacsoport. 

Vejkey Imre, az imacsoport vezetője elsőként a napi olvasmányt ismertette Izaiás könyvéből a Vigasztaló jövendölésről: a jó Pásztor érkezik. Ő a Megváltó. Egyengessétek útját – bűnbánattal! (Iz 40,1-11)

Majd a napi evangéliumot idézte, mely arról szólt, hogy a jó Pásztor nem akarja a gyengék és a bűnösök vesztét. 

„Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, és egy elcsatangol közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyen, és nem megy-e, hogy megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony mondom nektek: jobban örül neki, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.”. (Mt 18,12-14)

Elmélkedésében az evangéliumban Jézus által feltett kérdést idézte, amellyel hozzánk fordult: „Mit gondoltok?” Vagyis Ő maga, az Isten Fia hív meg minket, hogy együtt gondolkodjunk vele Isten szívéről. És egy egészen meglepő történetet mond el: a pásztor otthagyja a kilencvenkilenc juhot, és elindul az egyetlen elveszett után. Ha őszinték vagyunk, ez első hallásra furcsa lehet számunkra. Emberi logikával azt mondanánk: a kilencvenkilenc fontosabb, mint az egy. De Jézus éppen arra akar tanítani minket, hogy Isten szeretete nem a mi logikánk szerint működik.  Isten számára nincs „tömeg”. Nincs névtelen többség. Nincs olyan, hogy valaki „csak egy a százból”. Isten számára minden ember pótolhatatlan. Mindenki egyetlen, mindenki a szeretett.

Jézus önmagát nevezi a jó pásztornak, aki életét adja a juhaiért.  Ez azt jelenti, hogy Isten nem kívülről nézi tévelygéseinket. Nem ítélkezve, fejcsóválva figyel minket, hanem elindul utánunk, vállalva az út porát és nehézségeit. Jézus azt mondja: „Engedd, hogy megtaláljalak ott, ahol most nem találod önmagadat.” Ő nem azért jön, hogy szemrehányást tegyen, hanem hogy felemeljen, megvigasztaljon, vállára vegyen és hazavigyen.

Ez a példabeszéd tehát nem arról szól, hogy az „egy” fontosabb a „többinél”, hanem arról, hogy Isten mindenkit ugyanazzal az osztatlan szeretettel akar üdvösségre vezetni. 

Ne feledjük azt sem, hogy Jézus Krisztus nem csupán arról beszél, hogy ő a jó pásztor, hanem arról is, hogy mi, megtalált bárányok magunk is pásztorrá válhatunk. Nem azért, mert tökéletesek vagyunk, hanem mert megtapasztaltuk Isten irgalmát. 

Did you like this article?

Share on Facebook
Share on Twitter
Send in e-mail
Print